Gesztesi Károly éve volt 2006. Ősszel három sikerfilmben láthattuk, emellett a Vidám Színpadon a Central Park West című Woody Allen-darabban nevetteti a közönséget. Liptai Claudiával közös gyermeke, Panka pedig már hat hónapos. Áprilistól III. Richárdként láthatjuk Székesfehérvárott, a nyarát pedig már be is táblázta filmforgatással. Aki pedig a Shrek óta mese- és Gesztesi-hang-függőségben szenved, annak már csak márciusig kell kibírnia, akkor jelenik meg ugyanis nejével közös meselemezük.

EztNézd.hu! - A legfrisebb sztárhírek!



- Hogyan telik nálatok idén a karácsony?

Az ajándékokat már Szenteste előtt két-három héttel megvettem és becsomagoltam; nem szeretem az utolsó pillanatra hagyni. A bevásárlóközpontokat és az embertömeget ilyenkor már messziről elkerülöm. Karácsonykor általában Claudia mamája főz, nagyon finomat. Pontosabban ő is, mert sok vendég is jön hozzánk az ünnepek során, és mindenki hoz valamit. Azt viszont nem szerettem, hogy régebben a Karácsony mindig a kajálásról szólt, a sütés-főzésről, és a végére már mindenki nagyon elfáradt. Idén ezért azt kértem, hogy senki ne tegye tönkre magát. Előző nap mindent megcsinálunk, és Karácsony napján pedig már senki nem főz.

- Ezek szerint te is segítesz?

Persze, nekem is van egy menüm, amit én készítek.

- És miből áll a menüd?

Titok.

- A szilvesztert munkával vagy pihenéssel töltöd?

December 11-én játszom utoljára ebben az évben, és csak egy egészen kivételes és megtisztelő fellépésem lesz: december 28-án a Kongresszusi Központban a Ghymes koncertjén fogok felolvasni Szarka Tamás novelláiból. Nagyon sok helyre hívtak 31-re, de úgy döntöttem, hogy idén pihenni fogok. Eddig mindig dolgoztam, a korábbi években végigjártam egész Budapestet, de idén otthon fogom tölteni a szilvesztert.

- Besokalltál?

Nem, de most egy olyan házban lakunk, ahol még soha nem szilvesztereztem, és aminek a teraszáról az egész Dunát, illetve Budapestet látni lehet. Idén szeretném innen nézni a tűzijátékot, és a kislányomat sem hagynám egyedül. Remélem, hogy a fiaim is velem lesznek, úgyhogy nem akarok sehova sem menni. Isten ments!

- Másmilyen apa vagy a kislányoddal, mint fiaiddal?

Idegölő

Idegölő

Szerintem nem. Vagy legalábbis még nem. Amiről te beszélsz, az majd talán csak később derül ki. Most Panka még csak öt hónapos, kopasz és szoknyát hord. Akár a fiam is lehetne, csak más a szerszám.

- Klaudiát szerinted megváltoztatta az anyaság? Felfedeztél benne valami újat?

Nem igazán. Részben már az én hatásomra is elkezdett sokkal türelmesebb lenni az emberekkel, a gyerek pedig még türelmesebbé tette, hiszen Pankát meg kell etetni, foglalkozni kell vele.

- Szoktál szilveszteri fogadalmakat tenni?

Nem, nem vagyok az a típus. Mindig megfogadom, hogy idén soványabb leszek, de szeretem a vörösbort, a whiskyt, szeretek enni, és minden évben megfogadom, hogy ezeket továbbra is szeretni fogom. Egészséget mindig kérek a családnak, mert az a legfontosabb, és hogy jó sokáig tartson a boldogságom. Aztán meglátjuk...

- Mit kívánsz karácsonyra?

Semmit. Havas azt mondta egyszer: arra büszke, hogy neki annyi pénze van, amivel bárkit meghívhat bármilyen étterembe. Nekem erről az jut eszembe: annyi pénzem van, hogy bármit megvehetek magamnak. Nem a harmincmilliós Mercedes-cirkálóra gondolok, hanem arra, hogy ha bemegyek egy üzletbe, bármit megvehetek, amit akarok. Ezért akármit vesznek nekem, meglepnek, mert nagyon tudok örülni az ajándékoknak. De jobban szeretek adni.

- És erre tudatosan készültél, hogy egyszer majd elérhesd azt, hogy bármit megvehetsz magadnak vagy csak véletlenül alakult így az utóbbi néhány évben?

Gyerekkoromban arra vágytam, hogy legyen egy telefonkönyvem, amiben ha valaki azt kéri tőlem, tudok-e mondjuk egy fogorvost ajánlani neki, akkor csak fellapozom, és azt mondom: tessék, itt egy remek fogorvos. „Nincs egy nőgyógyászod?” „Parancsolj.” Nem a selejt, hanem aki a barátom, aki hasonló hozzám. Ilyenek a barátaim is egyébként. Erre vágytam, és ez létrejött.


Szabadság, Szerelem

Szabadság, Szerelem
- Sok barátod van?

Igazi barátom nincs sok, egy-kettő, de nagyon sok olyan barátom van viszont, akikkel remekül el tudom tölteni az időmet. Inkább olyan ismerőseim vannak, például egy sebész, akivel megismerjük egymást, elmegyünk ebédelni, de utána van, hogy egy évig nem találkozunk. Majd elmegyünk együtt például egy fürdőbe. Nem találkozunk sokszor, de bármikor elküldeném hozzá a barátaimat. Én ezt az egészet nagyjából 1978-ban gondoltam ki, és úgy terveztem, hogy 2000-re tudom megvalósítani. Ez nem lett így, de nagyjából 2002-re sikerült elérnem. Szerettem volna valaki lenni, akit szeretnek az emberek, akinek köszönnek. Akkor még nem tudtam, hogy ezzel fog járni, de nincs ellenemre, mert az emberek szeretete nem egy kis dolog. Pont egy szilveszteren gondoltam azt, miközben Bessenyei Ferenc énekelt, utána Tahi Tóth pedig mindenféle vicces jelenetet adott elő, hogy de jó lenne, ha egyszer én is egy ilyen nagy élet közepében lehetnék... Most szilveszterkor pedig már nem megyek sehová. Már nem akarok semmiben benne lenni.



- Kötődik valamelyik szilveszterhez különleges emléked?

Egyhez igen. 1986-ban, amikor még a legendás színészzenekar tagja voltam a Thália Színházban léptünk fel szilveszterkor. Játszottunk este, majd 11-kor, és olyan fantasztikus hangulata volt a koncertnek, hogy a csilláron is lógtak emberek. Nehéz egyébként jó szilveszteri bulit csinálni, ezt te is tudod, olyan helyre menni, ahol jól érzed magad, de itt szétszedték a házat. Az a hit, hogy ha valamit pontban éjfélkor teszel, az teljesül majd neked. Én megcsókoltam a későbbi első feleségemet, aki nem értette az egészet, mert csak barátok voltunk, évfolyamtársak a főiskolán. Emlékszem, hogy amikor sötét lett, Pista (Bubik István) mondott valami köszöntőt, én pedig kirohantam a takarásból, és megcsókoltam. Ő megkérdezte: „Karcsi, ezt miért tetted?” Én pedig azt feleltem: „Majd meglátod.” Rá két évvel el is vettem feleségül, és a nagyfiam tőle van. Szép időt megéltünk együtt, aztán amikor kellett, akkor különváltunk.

- Beszéljünk egy kicsit az idei filmjeidről... Van olyan idén bemutatott magyar film, amiben nem játszottál?

Persze, azért van. De mázli, hogy három ennyire remek filmben benne voltam (Az Egy bolond százat csinál, a Szabadság, szerelem és az Idegölő című filmek- szerk.). Hívnak, hívtak más filmekbe is, de nem mindent vállalok el. Ezt a három filmet én választottam. A sajtó nagyon viccesen azért rásegít erre; egy okos ember kitalálta, hogy „megint egy páros hét, itt van egy Gesztesi-filmbemutató.” Pedig ez valójában tényleg azért van, mert sikerfilmekbe hívtak, és én pont ezeket a filmeket vállaltam el.

- Tehát mindig tudatosan és alaposan átgondolva választod a szerepeidet?

Mindig az én választásom, mert ennél azért jóval több dolgom lehetne.

- De még így sem sok neked, amit vállalsz?

Soknak tűnik, de nekem egyáltalán nem sok. A történet és a szerep mellett fontos tényező számomra a nézőszám is. Arra is odafigyelek, hogy olyan filmben vállaljak szerepet, amit meg is néznek. Fontos, hogy jó legyen a film, a szerep, a stáb is, de tudnom kell, hogy nem fog végelgyengülésben meghalni a produkció, mert az utolsó fillérig elköltenek mindent, és nem marad pénz a promócióra, ami viszont elengedhetetlen és egyben nagyon költséges.

- A közönségfilmekkel együtt járó népszerűség és reflektorfény nem zavar?




Egyáltalán nem zavar. Nem hiányzott, de tudom kezelni. Egyetlen dolog idegesít, amit el is szoktam mondani: nem tudok egy jó kis cupákot enni egy étteremben, mert jön valaki és lefotóz. Van egy olyan kényszerképzetem, hogy ezek a fotósok mindenhol ott vannak, és ez nem is áll távol az igazságtól. Ezt nem szeretem, és a bámulósdi sem annyira jó. De például most hosszú idő óta először végigsétáltam a körúton, és sokan megállítottak, hogy karácsonyra szeretnének tőlem autogrammot kérni. Ez egyáltalán nem baj. Ha csuklyában vagyok, akkor félóra alatt ideérek, így viszont tartott egy órát az út. Ritkán sétálok a körúton, és gyönyörűen ki van világítva. Ezek egészen apró dolgok, de ha ilyen óriási örömet tudok másoknak okozni vele, akkor miért ne tenném? Nekem annak idején hatalmas vágyam volt Sinkovits Imrétől autogrammot kérni az Egri csillagok után, és nem találtam őt sehol, nem tudtam hova kell menni. Amikor 1981-ben a Nemzeti Színház stúdiójába kerültem, első dolgom volt aláírást kérni tőle. Nem értette, hogy miért kell nekem, én pedig azt válaszoltam: „Igazából ez még a Dobó-alakításért, de akkor még gyerek voltam és nem találtam Imre bácsit.” Persze jól esett neki, kenyérre lehetett kenni. Gyerekkorom óta arra vágyom, hogy Barbra Streisandot élőben lássam. Neki ez persze semmit nem jelent, de ha tudná, hogy mennyien szeretik Magyarországon, akkor biztosan eljönne.

- Apropó Streisand. Nem hiányzik a zene az életedből?

Van egy szintetizátorom otthon, szoktam is rajta játszani. De speciel épp most nagyon erősen agitálnak, hogy adjak ki egy cédét. Nehéz ezt eldönteni, mert én nagyon nem szeretném, de Claudia szeretné, hogy legalább maradjon meg valami, ha már ennyi zenét írtam életemben, és énekeltem is valamit. Claudia szerint jó hangom van, de én nem értek vele egyet. Fenntartásaim vannak. Ezen kívül, ha mondjuk elfogyna a lemezemből ötezer példány, ami ma már arany vagy platina lemeznek számít, arra én azt mondanám, hogy bukás. Ezt nehezen emészteném meg, főleg most.

- Kudarcként élnéd meg?

Igen. Hiába mondanák, hogy viszont százezren letöltötték, számomra mégis kudarc lenne, mert nem érdekelném annyira az embereket. Én is megveszem a Presser-lemezt, hiába tudom, hogy le lehet tölteni, amihez egyébként nem értek. A saját album tehát eléggé bizonytalannak tűnik, de ami valószínűbb, hogy márciusban kiadunk a nejemmel közösen egy meselemezt. Ha ezt letöltik az emberek, az nem zavar annyira, mert ez a cédé azért fontos számomra, hogy ha el kell mennem hosszabb időre, akkor esténként a lemezen keresztül mesélni tudok Pankának. Én írom a zenét is, a meséket Claudiával ketten mondjuk.

- Milyen meséket választottatok?

Éppen most szerkesztette meg a dramaturg, és népmesék, illetve Grimm- és Andersen-mesék is szerepelni fognak az albumon, Az ólomkatonától A kis gyufaárus lányig...

- Mindkét mese annyira szomorú...

Ez nem baj. Az albumon lesznek sírós és vidám mesék is; egy dologra figyeltünk, hogy a hat percet ne lépjük túl. A gyerekeknek ugyanúgy van emóciójuk, ugyanúgy tudnak sírni és nevetni, nem kell őket hülyének nézni. Látom a fiaimon, mennyire meg tudja hatni őket valami, illetve, hogy mennyire tudnak nevetni például egy rajzfilmen. A Pankán például már most látszik, hogy van humorérzéke. Ha úgy beszélünk hozzá, akkor hahotázik, ha nem mondunk jót, akkor nem. Szelektál. Mi, a hülye szülők legalábbis ezt gondoljuk.

- Jó baba Panka?

Nagyon jó baba. Nem attól jó, hogy nem sírós. Egy baba nem rossz, ha sírós, hanem nincs komfortérzete. Ezt még az első gyerekemnél nem tudtam, de azóta már kitapasztaltam, hogy mindent végig kell vele csinálni, ha sír a hátvakarástól kezdve egészen addig, hogy nem izzad-e a lába. Ha mindent megpróbáltál, és még mindig sír, akkor mondhatod, hogy rossz napja van. A Pankánál is van egy trükk, amire Claudia jött rá: egy kis rongyot kell arcához tenni, mert attól megnyugszik, és könnyebben elalszik. A babanaplójában ezeket Claudia mind leírja, és pont ezért is vezeti. Én huszonhat évesen lettem először apa...



Egy bolond százat csinál
- Ezt akartam is kérdezni, hogy nem zavarja a feleségedet, hogy a babavárás és babázás élményét nem együtt élitek át először...hogy neked már van tapasztalatod ebben?

Egyáltalán nem. Sőt, igaz, hogy nekem van tapasztalatom, ő viszont rengeteg könyvet elolvasott. Olyan szintű tudásra tett szert, hogy mindenről tud az orvossal beszélni, és az összes lehetséges problémát ismeri. Most éppen a Várkonyi Andinak adja a tippeket. Az a jó, hogy én viszont tudom, hogy mikor aggódja túl. Ha valami aggasztja, felhív telefonon, én pedig megnyugtatom, hogy az nem probléma, hogy zöldet kakil a gyerek.

- Melyik volt a legjobb forgatásod idén?

Mindhárom filmforgatás nagyon jó volt. Az egy bolond százat csinál-ban remek csapat jött össze. Nagy tisztelője vagyok Gáspár Sanyinak, és valahogy úgy alakult, hogy még nem játszottunk együtt. Szabó Győzővel már igen, és mi hárman visszük a film egyik szálát, a Badár és a Mucsi pedig a magáét, akikkel szintén ebben a filmben találkoztam először. Nekem egy élmény volt emiatt minden nap összejönni velük, és remekül játszottunk együtt. Voltak olyan forgatási napok, hogy Gyöngyössy Bence csak hátradőlt a székében és röhögött rajtunk. Abból a szempontból is nagyon jó volt, hogy közel az otthonomhoz forgattunk, egy villában. Az átállási időket én így a kedvenc időtöltésemmel, alvással töltöttem, remek levegőn, és nagyon jókat beszélgettem például Bezerédivel, akivel szintén nem játszottam még együtt. A Szabadság, szerelem önmagáért beszél, ott fantasztikus körülmények voltak. Majdhogynem mindenkinek saját lakókocsija volt...

- Kellett lobbiznod a szerepért?

Megmondom őszintén, hogy én ehhez a részhez nem értek. Vannak olyan színészek, akik igen, de őket nem kell ezért elítélni, nagyon helyes, menjenek. Én egyet tudok, és ha már így rákérdeztél, egy dolgot tettem; a próbafelvételek Karácsony előtt zajlottak, és pont a film egyik kulcsjelenetét vettük fel, amikor rábeszélem a fiúkat a játékra. Megéreztem, hogy fantasztikus lenne részt venni ebben a filmben, és bár ritkán kérek karácsonyra ajándékot, akkor ezt a szerepet kértem.

- Tehát ezt a szerepet kaptad tavaly karácsonyra?

Nem, mert csak februárban dőlt el a szereposztás, szépen elhúzták az utolsó pillanatig. A Vajnánál nem is lehet lobbizni, de azt tudom, hogy nagyon sokáig nem tudták eldönteni, hogy ezt a szerepet ki játssza.

- Ki volt a konkurenciád?

Felmerült a Balikó (Balikó Tamás - a szerk.), később, amikor egy idősebb karakterre gondoltak, Jordán Tamás került szóba. Az igazi figura ugyanis egy vékony, százhatvan centis bácsi volt, nem én: száztíz kiló színhús. Nagyon sokáig nem válaszoltak, bennem meg volt, hogy elmúlt a remény, de aztán felhívtak, hogy meg lesz a szerep, és akkor egy-két napig nagyon boldog voltam. Ennyire még soha nem izgultam, hogy megkapom-e a szerepet, de csak azért, mert éreztem, hogy ebből egy nagyszerű dolog lehet. Később hál’Istennek be is igazolódott, hogy egy fantasztikus film született. Minden szempontból. Mindegyik filmemet szeretem, de - ne sértődjön meg senki - a Szabadság, szerelemnél minden klappolt. Nem szégyelltem egyetlen pillanatát sem. Vannak olyan filmek, amelyekben úgy érzem, ezt vagy azt másképp kellett volna csinálnom, de ezt a filmet első nézésre már mint néző néztem. De szerencsére elmondhatom, hogy egyetlen olyan filmem sincs, amit utólag szégyellnék vagy bánnék.

- Szerencsés vagy!

Hát igen, ez nagyon nagy mázli. A harmadik filmemet, az Idegölőt is nagyon jókor forgattam, mert akkor született Panka. Rodoszon vettük fel a filmet, egy gyönyörű szigeten és egy gyönyörű hotelben. Nagyszerű volt a stáb, Kálomista Gábor, Fonyó Gergely, Márton Balázs, a rendező és az operatőr, aki két jó barátom. Minden estét medenceparti beszélgetésekkel és borozgatásokkal töltöttünk. Semmilyen rossz emlékem nincs, abban biztos voltam, hogy itthon minden rendben lesz, a film fogadtatásáról viszont még nem nagyon tudok mit mondani, mert csak most mutattuk be.

- Azt már tudod, hogy miben fogsz játszani 2007-ben?

Két film már biztos, de címeket még nem mondanék, és lehet, hogy még egy harmadikat is be fogok vállalni. Az első forgatás májusban kezdődik majd, 36 napig tart, és rögtön utána kezdem a másodikat. A harmadikat még meglátjuk.

- Van álomszereped?

Nincs, soha nem is volt. Szurdi Miki barátom felhívott tavasszal, hogy meg akarja rendezni a III. Richárdot. Mondtam, hogy örülök neki, erre ő azt felelte, hogy azt szeretné, ha én játszanám. Gondolkodási időt kértem, mert bennem Haumann Péter volt III. Richárd. Nem tudtam elképzelni magamat ebben a szerepben. De hogy egy példát mondjak, Eddie Cargona Pécsi Sándor volt nekem mindig is, de ugyanezt a szerepet játszotta Csuja Imre is- ebben a darabban vele játszottam - és annyira remek volt, hogy abszolút feledtetni tudta Pécsit. Végül is annyit fordult, olyan tisztességtelen lett a világ, hogy most már bárki lehet III. Richárd. Nem kell púposnak, kopasznak lennie. Szembejön veled egy öltönyös úriember, rád mosolyog, és ő III. Richárd. Azt gondoltam, akkor vágjunk bele. A születésnapom előtt egy kicsivel, április 13-án mutatjuk be Székesfehérvárott, és erre készülök most nagyon. A Central Park West, amiben itt játszom (a Vidám Színpadban, ahol az interjú készült- a szerk.) szintén nagyon jó darab, és remek a társaság.

- Fontos számodra, hogy kikkel játszol együtt?

Egy bolond százat csinál


Egy bolond százat csinál

Ez a legfontosabb. Az első kérdésem mindig az, hogy kikkel játszom együtt. Ha tetszenek, elolvasom a darabot, és ha még az is rendben van, akkor megkérdezem, hogy biztosítani tudják-e azt a szabadidőt, amihez én ragaszkodom. Egy hathetes próbaidőszak alatt biztos, hogy legalább két hosszú hétvégére elutazom, délutánonként a fiúkkal megyek úszni, este már szeretek otthon etetni...Vannak dolgok, amikből én egyszerűen nem engedek. Ha már ezen is túl vagyunk, akkor kezdünk el a pénzről beszélni. Azt mondják rólam, hogy macerás vagyok, de én mindig ilyen voltam, már nyolc éve ilyen vagyok, mert ahhoz hogy jól érezzem magam itt, hogy ne kérdezzem azt magamtól, hogy én miért itt vagyok, ahhoz nekem minden apró részlet biztosítva kell, hogy legyen. Nagyon sokáig szoktuk is írni a szerződést...

- De megéri, és így jól érzed magad...

Igen, mert örömmel jövök be, hiszen tudom, hogy a próba és az előadás nem vesz el számomra fontosabb dolgokat az életemből. És persze remek a szerep. Október 16-án volt a Central Park West bemutatója, és először nem tudtuk, hogy szereti-e a közönség, mert a Vidám Színpad kht-színházként működik, tehát nem jönnek be a nézők, hanem először mindig szagolgatják a darabokat. Képzeld el, hogy már most (december 6-án -a szerk.) nincs januárra jegy, és minden este körülbelül negyven pótszéket tesznek be, nem lehet a sorok között elmenni. De a próbák során itt nem is hangzottak el olyanok, mint amik más színházakban szoktak, hogy: „Tedd már meg nekem, hogy most akkor odamész, és akkor úgy mondod, hogy...” Itt semmi ilyen nem történt, csak játszottunk egymással ezerféleképpen. Pusi pedig (Puskás Tamás, a darab rendezője - a szerk.) nagyon jó érzékkel irányított, vezetett minket, négy egymással egy szinten álló, nem ripacskodó színészt. A Central Park West egy nagyon jó Woody Allen-komédia, a sikeréről pedig csak annyit még, hogy bár a darab 65 perces, nem tudjuk 80 perc alatt eljátszani és mindig kivárni a nevetéseket. Puskás Tamás érdeme, hogy jó darabot választott, és hogy össze tudott hozni minket.

forrás: est.hu